I’m likely on a yet another burnout cycle, and I have little to no possibility of meeting with people thanks to the place I live. I also have trouble with socializing in general, even in online spaces.

Since my current job I don’t make enough to move or to live alone, and the only better place would cost me more than the Hungarian minimum wage (of which I make less than thanks to labor programs 🤢), I cannot really change this, also would only marginally help me since I always had issues with socializing.

  • ZILtoid1991OP
    1•1 year ago
    1. Game engine-t programozok és nem valami unalmas üzleti applikációt vagy weblapot.
    2. Portfólió hiánya.
    3. Diszkrimináció. Egy helyről biztosan tudom, hogy észrevették az autizmusomat, aztán megkérdezték a bátyámat, hogy harapok-e, vannak-e ok nélküli dührohamaim, stb. Állítólag egy másik helyről meg diákmunkáról rúgtak ki hasonló okok miatt, majd valami titkos adatbázisba felvettek, mint nemkívánatos személy, hogy ebből mi az igazság ne engem kérdezz…
    4. Nincs pénzem arra, hogy túléljem az első pár hónapot külföldön vagy Budapesten, a távmunka meg büdös a munkáltatóknak, mert nem tudják az embereket a nyílt terű irodáikkal kínozni.

    EDIT: Arra viszont gondoltam, hogy az engine-hez írt szoftverszintikből csinálok plugint, hátha azzal tudok valamennyi hírnevet szerezni.

    • @BondrewdEnglish
      1•1 year ago

      Hát én nem vagyok autista(/ának diagnosztizálva), de szerintem a prioritásaid kb a következők kellene legyenek:

      1. Ne veszítsed el a munkahelyed, illetve sose menj el amíg nincs új. Ez kb. az egyetlen mentsvárad hogy ne legyen totális remete életed amikor rossz időszakod van. Ha nincs munkahelyed csak mégjobban degradálódsz.
      2. Amíg nincs biztosítva hogy szocializálsz addig ne hagyd ott a szülői házat. Nagyon be lehet szopni hogy kimozdulsz egy lakásba aztán nemhogy a szüleiddel nem találkozol de mással sem.

      Ezen túl nagyon nem tudok többet írni mert nekem is gondom van a szocializálással. :D Lassú gainekkel és önszántadból megtett lépésekkel tudsz előrehaladni.

      Meg ha nem tudsz direkt megoldást találni az izolációra akkor le kell nyugtatnod magad. Én több mint fél éve antidepresszánst szedek mert minden nap fel kell kellnem és minden nap produktivitást kell leraknom az asztalra a társaságszerzés esélye nélkül. A lakásomon tudatmódosítókkal enyhítettem a magányomat, a szülői házban pedig szinte semmire sincs szükségem a napi stabilitáshoz.

      Munkába járni sem teher hanem mégegy mód a szocializálásra és az emberek között működésre.